Ugrás a fő tartalomra
"Az élet nehézségeit,erőpróbáit,csapásait,lidérces álmait és veszteségeit
 a legtöbb ember még mindig átoknak,Isten büntetésének,
 valami negatívnak tartja.
 Bárcsak mindenki tudná,hogy bármi is jön,semmi sem negatív.
 ismétlem semmi.
 Minden próba.
 A csapás,a legnagyobb veszteség-még amikor azt mondjuk is
 /ha ezt előre tudtam volna,inkább a halált választom/-ajándék.
 Olyan ez,mint a vas hevítése és edzése,hogy szerszámot lehessen belőle készíteni.
 Alkalom a növekedésre.Ez a földi élet egyetlen célja.
 Nem fogsz edződni,ha virágos kertben ülsz,
 és ezüsttálcán eléd rakják az ételt.
 De edződni fogsz,és feljebb emelkedni,ha beteg vagy,fájdalmad van,
 veszteséget szenvedsz,ha nem dugod fejed a homokba,ha megtanulod
 elfogadni a szenvedést,nem mint átkot,és büntetést,hanem mint egy
 nagyon különös kegyként jövő ajándékot."/Elisabeth Kübler Ross/

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

 
Fut a kusza felhő,     kéklő égből ránk mosolyog a     fénysugár, kikeleti szellő     leng a fák közt,  tarka lepke       szálldogál.    Elmúlt már a     tél,   messze jár     az éj.     Pirkad keleten,        oszlik az álom,       hajnal kél. Ébredj,szép világ,     nyílj ki,    édes gyöngyvirág,    melengető fénnyel     hív a napsugár. Széllel szállj,          dalunk,      Hirdesd békés    holnapunk.       Vár mi ránk a      boldogság./Ébredj,szép világ/