Ne gondolj a télre,
    ne hallgass a szélre,
gyere velem sütkérezni
         a sárguló rétre.

   Mondok neked szépet,
         ragyogó meséket,
   a nap aranyát neked adom,
         s az eget, a kéket.

     Nézd, a nap sugára
         ragyog még a tájra,
      édes-meleg búcsúcsókot
           hint a fűre, fára.

Arany most itt minden,
        osztozunk e kincsen,
és akinek nincs belőle,
        adunk majd mi ingyen.   /Várnai Zseni: Őszi napfény/