Jön immár az ismerős,
   széllábú deres ősz,
sepreget, kotorász,
  meg-megáll, lombot ráz.
Lombot ráz, diót ver,
   krumplit ás, szüretel.
Sóhajtoz nagyokat
    s harapja, kurtítja
a hosszú napokat.  /Kányádi Sándor: Jön az ősz/