Fehér a hold,
    remegve kél,
az ág dalolt,
     szólt a levél,
szavuk lesem...

Ó, édesem.

A tiszta tó
  száz árnyat űz.
Rajt látható
   a barna fűz.
A szél zokog...

Fel, álmodók.

Mostan suhan
   az este lenn,
halkan-búsan
    és nesztelen.
A csend mi mély...

Tündéri éj.     (Paul Verlaine)