Szikrázó
    az égbolt
aranyfüst a lég,
  eltörpül
láng-űrben
    a tarka vidék.

Olvadtan
    a tarló
hullámzik, remeg,
domb fölött
    utaznak
izzó gyöngyszemek.

Ragyogó kékségen
    sötét pihe-szál:
        óriás magányban
    egy pacsirta
         száll. /Weöres Sándor: Kánikula/