Parazsad süssön, kemence,
   cipót puhára,
kerekre;
    lángost ropogós
    veresre
jól süss, kedves
  kemence!

Mézesbolt hetyke huszárja,
       fészkén a fonott madárka,
kalácsunk,fáink almája
         piruljon benned barnára.

Aztán a téli hidegre
    őrizd parazsad, kemence,
       ha bújunk hozzád, melegre,
                minket is vegyél
                        kezedbe!   /Tarbay Ede: Cipósütő mondóka/