Nádi csibe fészken hál.
    Kel a szellő, suttog már:
"Szállj te, szállj- velem égre szállj,
arany-ág a holdban vár!"

Nádi csibe fészken hál.
    Kel a hajnal, ébred már:
"Várj te, várj- pihe még a szárny,
a göröngyre hullnod kár!"  /Weöres Sándor: Nádi csibe/