Ha a napnak lába volna,
   bizonyára gyalogolna.
   Ha pedig keze is lenne,
akkor ő is cipekedne,
  s leülne ha elfáradna,
ide mellénk a kis padra.
   Kérges kezét térdre ejtvén,
merengne a holdas estén.
   Úgy várná be, szépen ülve,
      hogy őt a föld megkerülje.  /Kányádi Sándor: Ha a napnak/