"Egy ember,
  aki lassan elvegyül
    a tájjal,
része lesz
   egy erdőnek
vagy mezőnek,
  ütemesen átadja magát
a természet nagy díszletei
   között az örök
valóságnak,
   az időtlen világi térnek,
minden pillanatban
   úgy érzi,
hazatért séta közben."(Márai Sándor)