Távoli partokon,
  viola-égen,
elindul a hajnal
   fehér ingében.

Csúcsról csúcsra
  lépdel-
fényes uszálya
   beleakad itt is, ott is
fába-virágba.

Nézzétek: itt lép a
  kert alatt éppen!
Ezer fecske röpül
   kíséretében.

Mikorra az égi
   házba
megtérnek,
  a földeken
    fölhangzik
  az aratóének./Rákos Sándor:Ezer fecske/