Szedek itt,
   szedek ott
fűvön ingó
    harmatot.
Érzem sütni a
   napot,
minden harmat
   elfogyott.

Szedek ott,
    szedek itt
virágmézet,
   tavaszit.
Már a méhek
  jártak itt,
üres bimbó
   beborít.

Zum-zum-zum,
   zöm-zöm-zöm,
tátogat a bödönöm.
Mégis legyen örömöm,
   füled
telizümmögöm. /Weöres Sándor:Dongó/