Ugrás a fő tartalomra
"Egy ember, aki lassan
      elvegyül a tájjal,
része lesz egy erdőnek vagy mezőnek,
     ütemesen átadja magát a
természet nagy díszletei között
az örök valóságnak,
      az időtlen világi térnek,
minden pillanatban úgy érzi,
     hazatért séta közben." /Márai Sándor/
 

     

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

 
Fut a kusza felhő,     kéklő égből ránk mosolyog a     fénysugár, kikeleti szellő     leng a fák közt,  tarka lepke       szálldogál.    Elmúlt már a     tél,   messze jár     az éj.     Pirkad keleten,        oszlik az álom,       hajnal kél. Ébredj,szép világ,     nyílj ki,    édes gyöngyvirág,    melengető fénnyel     hív a napsugár. Széllel szállj,          dalunk,      Hirdesd békés    holnapunk.       Vár mi ránk a      boldogság./Ébredj,szép világ/