Dalol a madársereg,
hogy az erdő zeng belé,
   maszatos parasztgyerek
inal a folyó felé.

A nap is süt melegen,
  tüzesíti a leget,
nem is látni az egen
pici keskeny felleget.

A parasztgyerek hevül,
  a folyóparton ledül,
homokon gurul tovább,

kavicsot fog, jó lapost,
   a folyóba dobja most
s fütyürészve áll odább./József Attila:Perc/