Szállj költemény,
    szólj költemény
mindenkihez
     külön-külön,
hogy élünk ám
    és van remény,
-van idő,
     csípjük csak fülön.

Nyugtasd a gazdagok
   riadt kis lelkét
    -lesz majd kegyelem.
Forrást kutat,nem vért itat
    a szabadság s a szerelem.

Szólítsd,mint méla borjúszáj
    a szorgalmas szegényeket
   -rágd a szivükbe
      -nem muszáj hősnek
         lenni,ha nem lehet./József Attila:Szállj költemény/