Száll a fecske...
     Mindig vidám.
Madarak közt ő a villám.
     Cikáz...
         Csapkod...
  Ide vág!
           Oda vág!
Surrog a villás villám.

Fönt az égen
       éles szárnya
felhők halmos táját
      szántja.
Alkonyatra
      puha porba
villámlik
       az utcasorba.

Aztán hirtelen
     levágva,
becsap az eresz
    aljába,
nem lángolva!
    Csicseregve
       beszélget,
míg jön az este./Takáts Gyula:Fecske/