Ragyogó rügyre ült le most a nap,
s nevetve szamárfület mutogat.
Madárfi erre eltátja csőrét,
hunyorg feléje a nevető rét,
s a bárány is csodálkozik.
Csoda,hogy nem billen ki
száján fogsora.

Ragyogó rügyön álldogál a nap,
indulni kész,arany fején kalap.
Fiatal felhő bontja fönt övét,
s langyos kis esőt csorgat szerteszét,
a rügy kibomlik tőle és a nap
hörögve hull le és továbbszalad./Radnóti Miklós:Április/