Mondd,szereted az állatokat?
A kutyát, macskát, csacsit, lovat
s a madarakat: a verebeket,
rigót, galambot, pintyeket,
akik a Földön veled élnek,
s bundájuk, tolluk melegében
nekik is van szívük,csak éppen
   nem beszélnek?

Mondd,szereted az állatokat,
s figyelted őket néhanap:
hogy mit csinálnak, hogyan élnek,
   s a maguk nyelvén mit
   mesélnek,
vagy miről hallgatnak,
    mikor komor csöndjükbe
 burkolódzva ülnek,
  és titokzatos, hallgatag
    külön világukba merülnek?

Én szeretem az állatokat.
   Elnézem őket,
 ha játszanak, alszanak vagy
   tünődnek
  titkaikon és a világon.
    Hidd meg, barátom,
 nekik is vannak titkaik,
   s csak annál nehezebb
   talán számukra ez a
     sok talány,
mert nincsenek rá szavaik.

Tégy próbát, hisz ember vagy:
  értsd meg
a bennük szorongó miértet;
 segíts nekik, mondd ki
    helyettük
   azt, ami ott ködlik a testük
  vaksi lelkében
    - vidd közelebb
      az állatokhoz az embereket,
   hogy megértsenek végre
          minket.

     S mi is őket, kisebb testvéreinket. /Rónai György:Mondd,szereted az állatokat?/