Ki a szabadba, látni
      a tavaszt,
Meglátni a természet
    szinpadát!
Az operákban ki
      gyönyörködik?
Majd hallhat ott kinn
   kedves operát.

A természetnek pompás
      szinpadán
A primadonna a kis
       fülmile;
Ki volna, énekesnők!
    köztetek
Merész:versenyre kelni
     ő vele ?

Megannyi páholy
     mindenik bokor.
Amelyben űlnek
    ifju ibolyák,
Miként figyelmes
      hölgyek...
   hallgatván
A primadonna
csattogó dalát.

És minden hallgat
  és minden figyel,
A kősziklák,e vén
  kritikusok,
Maradnak csak kopáran,
   hidegen./Petőfi S.:Ki a szabadba!/