Hegymagasban lép  a tavasz,
   lábát fürösztik a tavak,
szelek bókolnak neki,
     fejét fénybe emeli.
  Megkérdezi az eget:
     küld majd esőt eleget?
Megkérdezi a napot:
 mondhat-e már jó napot
      azoknak, kik hátizsákkal
   vágnak neki a világnak?

Mi ez a gyors jelenés?
  Köd-kérdőjel? Belevész
      a semmibe azután.

A bujkáló nap után
   fordul minden kis bokor:
   nagy úr a nap,
       vajon válaszol?
   S az ág,ki az égre lát,
     várja az ég válaszát.

Mit válaszol a nap s az ég?
   Fejtsétek meg az értelmét!

    Kiderül,beborul.
   Ezt üzeni a nap s az ég
      válaszul. /Rákos Sándor/