Ismerek egy öregasszonyt,
   -igazat mondok,
     nem tréfát-
aki egyszer a tavasztól
    elkérte a
     varázskrétát.

És azóta,mint a tavasz,
   hegyre-dombra
    és mezőre,
     ő is virágokat
      rajzol
  kemencére,
          terítőre./Zelk Zoltán:Varázskréta/