Suhog a zápor ostora,
senki se bánja;
lúdbőrözik a pocsolya,
senki se bánja.

Minden s mindenki mosolyog:
a virágok s a fák is,
és az is,aki tocsorog
az utcán,s bőrig ázik.

És kacagnak a patakok,
s  az eresz csatornája,
kacag a föld is,becsurog
a zápor a nyakába./Kányádi S.-Zápor/